Nem az volt a meglepő, hogy újra veled álmodtam, és megint ugyanolyan borzalmas rémképek kínoztak. Ehhez már kezdtem hozzászokni. A meglepő az volt, hogy nem tudtam harcolni, és könnyes szemekkel ébredtem. Nem bírtam felkelni, csak arra gondoltam, hogy miért teszed ezt velem. Miért kell minden este a te emlékeddel elaludnom, és minden reggel egy közös álomból felébredni. Mindegy, hogy napközbe mi történik, éjjel ott vagyok veled egy rossz álomba zárva. Tudod, mindketten elrontottuk valahol a dolgokat, de akkor miért csak nekem van bűntudatom, amikor éppen neked kéne hogy legyen? Miért csak nekem fáj? Miért csak nekem jár a szenvedés?
Azt mondtad nincsenek érzéseim, és most bebizonyítottad, hogy mégis vannak. Remélem egy nap büszke leszel arra, amit elértél...
'Lexi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése