Az emberek csak azt látják, amit látni akarnak

Vajon amikor valaki azt mondja rám, hogy "beképzelt", megfordul a fejében akár csak egy percre is, hogy valójában milyen vagyok? Hogy valójában egy köszönöm-öt se merek mondani a boltban, miután kifizettem, amit akartam. Hogy valójában igen is nehezemre esik megkérdezni egy vadidegentől, hogy hány óra. Hogy igazából reggelente ötször átöltözök, mert nem merek felvenni egy szoknyát. Hogy valójában néha meg se merek szólalni, mert félek, hogy valami rosszat mondok. Hogy az órákon nem merem felnyújtani a kezem, még ha biztosan tudom is a választ. Vajon megfordul a fejükben, hogy igazából mennyire önbizalom hiányos vagyok? Vajon tudják a lelkük mélyén, hogy még miután ilyeneket mondanak, azok után is magamat okolom az egészért?
Nem, ők ezt nem veszik észre. Mert az emberek csak azt látják, amit látni akarnak.

'Lexi

Neked mi van a maszk alatt?

Neked mi van a maszk alatt? Az egyik nap, egy kedves barátom ezt kérdezte tőlem, és ez elgondolkodtatott. Ilyen kérdést nem sűrűn kapsz az emberektől, azért mert nekik elég egy sablon. Ismernek téged, de nem tudnak rólad semmit. Ismerik, hogy kik a barátaid, hogy hova jársz iskolába és, hogy melyik fiúval láttak a legutóbb. Nekik ez pont elég. Minden nap ott a lehetőség, hogy valójában megismerjük egymást. Ők nem tudják, hogy mi bánt téged, vagy mivel tudnának mosolyt csalni az arcodra. Nem akarnak beszélgetni veled, mégis mindig megkérdezik, hogy érzed magadat, aztán tovább sétálnak, nem gondolnak rád többet. Szerintem nem jó ez így. Jobban kéne ismernünk azokat az embereket, akik közt élünk. Ha nyíltan fordulnánk a másik ember felé, ha a vonaton nem a táskád utazna melletted, mert nincs kedved senkihez... Változtatni? Senki nem fog, de ez egy lehetőség. Csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle. Nyújts kezet és legyél jobb ember.

'Lexi