Múlton rágódni? Nem fogok. Változtatni? Nem tudok. Tettem amit tettem, nem bánom. Vannak és lesznek hibáim, melyekből tanulok. Ki mit mondd, nem érdekel! Vannak irigyek, ellenségek, szerelmek, barátok. Viszont életem csak egy van, úgy élem, ahogy jó nekem!

'Lexi

Unom már, hogy minden út hozzád vezet vissza

Bármennyire igyekszem tovább lépni újra mellette találom magamat. Unom már, hogy folyton ő jár a fejembe, mindegy, hogy épp ki van mellettem. Annyira szeretném, ha végre elfelejteném. Annyira, de annyira unom már, hogy ott van a tegnapjaimba, a holnapjaimba pedig nem akarom, hogy benne legyen. Minden ember körülöttem róla beszél, a kezeimet a fülemre tapasztom, pedig tudni akarom, mivan vele. Úgy csinálok, mintha nem érdekelne. Mintha ez segítene valamit. Annyira unalmas folyton arra gondolni, hogy Ő lehetett volna az igazi. A nagybetűs szerelem, ami egész egyszerűen nem akar lekopni rólam, mint egy rossz tetoválás. Legalább gondolhatok rá, ennyi megmaradt. és ez is rohadtul több, mint a semmi. Kösz szépen!

'Lexi

;)

Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyzok le olyan dolgok mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek..." ;)

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most!

'Lexi