Bármennyire igyekszem tovább lépni újra mellette találom magamat. Unom már, hogy folyton ő jár a fejembe, mindegy, hogy épp ki van mellettem. Annyira szeretném, ha végre elfelejteném. Annyira, de annyira unom már, hogy ott van a tegnapjaimba, a holnapjaimba pedig nem akarom, hogy benne legyen. Minden ember körülöttem róla beszél, a kezeimet a fülemre tapasztom, pedig tudni akarom, mivan vele. Úgy csinálok, mintha nem érdekelne. Mintha ez segítene valamit. Annyira unalmas folyton arra gondolni, hogy Ő lehetett volna az igazi. A nagybetűs szerelem, ami egész egyszerűen nem akar lekopni rólam, mint egy rossz tetoválás. Legalább gondolhatok rá, ennyi megmaradt. és ez is rohadtul több, mint a semmi. Kösz szépen!
'Lexi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése