Hittem már azt, hogy szerelmes vagyok. csalódtam és éreztem úgy, hogy vége a világnak. aztán jöttél te és mindent felkavartál. amiről eddig azt hittem, hogy szerelem volt, az semmi ahhoz, amit most irántad érzek. semmi vagy a többi nem volt szerelem. azt hiszem, ez sokkal több annál. nem tudom egy szóval kifejezni, hogy mit érzek irántad. nem is lehet, ezt nem. amikor meglátlak, szinte már hallom, ahogy felgyorsul a szívdobogásom. a testem görcsben van és az ajkam akaratlanul is mosolyra húzódik. ezt a mosolyt egyszerűen nem tudom levakarni magamról. amikor megölelsz, nem csak a gyomromban, hanem minden kis porcikámban pillangók repkednek. amikor a szemedbe nézek, nem tudok megmozdulni. amikor elmész, óriási ürességet hagysz magad körül. olyankor nem tudok enni, inni, sőt nevetni sem. legszívesebben minden beszélgetésnél rád terelném a szót. amikor a múltkor megfogtad a kezem, remegni kezdtem és igen, ott voltak megint a pillangók. a szívem már veszélyesen gyorsan vert. azt hiszem, hogy beléd betegedtem. nem tudom kifejezni szebben. amikor velem vagy, teljesen a hatásod alá kerülök és ez komolyan megijeszt. hívhatod szerelemnek.

Tudom, hogy nehéz velem. tudom, hogy néha beléd marok egy-egy szavammal vagy tettemmel, sőt néha úgy érzem még a pillantásommal is bántani tudlak. kérlek, bocsáss meg érte. pedig nagyon szeretlek. szeretnék a menedéked lenni, hogy hozzám menekülj, ha a világ bánt és nem akarom, hogy én bántsalak és otthontalanul bolyongj. néha kicsit megőrülök, de ez nem változik. kérlek, legyél velem türelmes. ígérem, nagyon foglak szeretni cserébe.

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is,táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál.Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt,elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon... csak miattad: tényleg önmagam voltam.♥

Kiskoromban :
-rá akartam ülni a felhökre.
-'megkerestem'a sziárvány végét.
-x.et tettem a szúnyogcsípés helyére.
-anya gyógypusziján múlt az életem.
-fújj.oztam ha egy pár csókolózott.
-hittem a mikulásban.
-versenyeztettem az esőcseppeket az ablakon.
-rajzoltam a bepárásodott üvegre.
-megnéztem hány éves az alma.
-a napocskát mindig a lap szélére rajzoltam. :)

Lesznek akiket megbántasz úgy, hogy észre sem veszed. Lesznek, akik úgy bántanak meg hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... Lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas , izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..." ♥ ♥ ♥ *.*

Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyzok le olyan dolgok mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek... ;)

Fura dolog ez a vonzódás... 

Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, 

hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet.

De közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, 

majd vele fekszel és utána már vele kelsz.

Életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre 

és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből...

Múlton rágódni? Nem fogok. Változtatni? Nem tudok. Tettem amit tettem, nem bánom. Vannak és lesznek hibáim, melyekből tanulok. Ki mit mondd, nem érdekel! Vannak irigyek, ellenségek, szerelmek, barátok. Viszont életem csak egy van, úgy élem, ahogy jó nekem!

'Lexi

Erős vagyok, mert képes voltam mosolyogni, miközben belül szétszaggattak. Erős vagyok, mert képes voltam nevetni, mikor az utolsó álmom is szertefoszlott. Erős vagyok, mert képes voltam egyben tartani magam, mikor apró darabokra törtem. Erős vagyok, de nincs ember a földön, aki minden fájdalmat, bukást, kudarcot és kínt elviselne. Így hát csak reménykedni tudok minden napban, hogy nem rombolják le újra az életem...