Hittem már azt, hogy szerelmes vagyok. csalódtam és éreztem úgy, hogy vége a világnak. aztán jöttél te és mindent felkavartál. amiről eddig azt hittem, hogy szerelem volt, az semmi ahhoz, amit most irántad érzek. semmi vagy a többi nem volt szerelem. azt hiszem, ez sokkal több annál. nem tudom egy szóval kifejezni, hogy mit érzek irántad. nem is lehet, ezt nem. amikor meglátlak, szinte már hallom, ahogy felgyorsul a szívdobogásom. a testem görcsben van és az ajkam akaratlanul is mosolyra húzódik. ezt a mosolyt egyszerűen nem tudom levakarni magamról. amikor megölelsz, nem csak a gyomromban, hanem minden kis porcikámban pillangók repkednek. amikor a szemedbe nézek, nem tudok megmozdulni. amikor elmész, óriási ürességet hagysz magad körül. olyankor nem tudok enni, inni, sőt nevetni sem. legszívesebben minden beszélgetésnél rád terelném a szót. amikor a múltkor megfogtad a kezem, remegni kezdtem és igen, ott voltak megint a pillangók. a szívem már veszélyesen gyorsan vert. azt hiszem, hogy beléd betegedtem. nem tudom kifejezni szebben. amikor velem vagy, teljesen a hatásod alá kerülök és ez komolyan megijeszt. hívhatod szerelemnek.