Sosem hittem volna, hogy engem is érhet nagy szerelmi csalódás avagy MEGCSALÁS!

Amikor megismertem a volt páromat, és kimondtuk azt, hogy Igen, mostmár egy pár vagyunk! én voltam a legboldogabb ember a földön. Tökéletes kapcsolat volt, szerettük egymást, boldogok voltunk és minden percet együtt töltöttünk, amit csak tudtunk. 1 év múlva már össze is költöztünk, szerelem volt. Részemről az első nagy szerelem! Úgy éreztem megtaláltam az igazit! 3 csodás, boldog év telt el így. Saját házat akartunk, gyerekeket, esküvőt, mígnem felbukkant az a bizonyos zöld szemű szörnyeteg! És onnan minden megváltozott... Jöttek a tagadások, a külön töltött éjszakák, a kifogások és a rengeteg hazugság és veszekedés! Tudtam, hogy megcsal, de hittem a szavaiban, abban hogy megváltozik és hogy nem tenne ilyet! A szünet semmin sem segített. A távolság sem. Hiába voltak az átsírt éjszakák, éreztem, hogy kialudt a tűz részéről, felesleges küzdenem. Amikor rajtakaptam őket együtt, azzal a lánnyal, akire hónapok óta gyanakodtam, egy világ omlott bennem össze. Látni, ahogy a közös házunkban az ő kezét fogja, iszonyatos érzés volt. És még akkor is csak a tagadások jöttek... Látni sem bírtam, sőt még most sem tudok ránézni.. Ha hozzám ér, elerednek a könnyeim, felszakadnak a sebek, nem bírom. Furcsa dolog, hogy az az ember akit mindennél jobban szerettem, és aki a világot jelentette nekem, percek alatt rombolt le mindent és küldött a padlóra. A maradjunk barátok szövegtől pedig a falra mászok. MÉg el sem költöztem a közös házból, de ő már a lánynál lakott, fájdalommal töltött el, egyedül akartam lenni. Senkivel nem beszélni, csak várni hogy jobb legyen. Minden rá emlékeztetett, zenék, filmek, rengeteg kép és a közös helyek. Első rossz döntésem az 1 hónapnyi magány volt tele fájdalommal, majd rájöttem, hogy nem éri meg és el kell felejtenem. A következő rossz döntés az volt, hogy bulikba, pasikba és alkoholba folytottam a bánatot, csalódást. Így sem lett jobb, csak szánalmasnak éreztem magam. Majd meghoztam a jó döntést, felkerestem a barátokat, akiknek nem engedtem hogy segítsenek! Hamar helyreállítottak. Velük könnyebb volt. Így most pár hónappal a történtek után is fáj a dolog, de elfogadtam, mérlegeltem, és tudom, hogy jobb lesz így. A kapcsolatot még képtelen vagyok tartani vele, mert fáj amit tett, valószínű, hogy sosem bocsájtom meg neki!! Undorító dolog a megcsalás! De túl kell lépnem, és azt hiszem jó úton haladok. :)

'Lexi