Csalódás...utolsó felvonás...

Tudod mi a legrosszabb érzés? Kavarog a lelkem, elvesztem. Elvesztek a gondolatok, az érzések, minden. Minden elveszett belőlem. Talán, ha… ha másképp lett volna.. Talán, ha másképp tehettem volna, talán nem voltam elég jó.. És igazak a pletykák, sosem fogom tudni elfelejteni őt. Sosem leszek rá képes, nem fog menni. Mindenkit az ő árnyékában fogok őrülten szeretni. Fáj. De ő már nincs.. Nincs, és nem is lesz soha többé. Én voltam a hülye, mert beleszerettem.. Tudom, tudom a kislány nagy szavakkal, aki azt sem tudja mi a szerelem. Igazából nem is kellett tudnom, ő megmutatta, mert ő volt maga a csoda nekem. Ő volt az élet.. és a vele töltött idő a boldogság.Az élet átvert, nem, ez nem igaz! Ő vert át! Valóban, ilyen az élet. Nem lehet hinni a csodákban.. Nincs remény. Nincs semmi. Szerettem volna, szerettem volna őt úgy, ahogy soha más még nem. De már nem. Hiányzik. Borzalmasan hiányzik. Van ilyen? Miért nem lehet elfelejteni csak simán? Miért? Én szeretném, vagyis felejteni is.. Meg nem is. Mit tegyek? Mit kellene tennem, hogy jó legyen? Ha mindent másképp csinálhatnék.. Bárcsak tehetném. Már késő, már elmúlt, már véget ért. És lehet, így a legjobb!

'Lexi